Van egy olyan tipikus érzés amit kifejezetten csak plázákban szoktunk érezni és ott is általában egy bizonyos tartózkodási idő után jön elő. Egy bevásárló körút a tér érzékelése szempontjából általában a következő képen zajlik.

Megérkezés után közvetlen, nagy lelkesedéssel vetjük bele magunkat, hogy felderítsük a megvásárolni kívánt termék összes lehetséges változatát. Az első egy-két bolt kínálatának feltérképezése után, már megvan az útiterv és az 3-4 forrás, amit még fel kell keresni. Úgy tűnik nagyon megalapozott és átgondolt döntést tudunk hozni, hiszen rengeteg a lehetőség kis területen könnyű felmérni mi, mennyi és milyen.

A bevásárlóközpontok kifejezett szándéka, hogy a lehető legkönnyebb és legélvezetesebb bevásárlást biztosítsák. Ezt segíti építészeti és belső építészeti kialakításuk is. Az állandó hőmérsékletű, a könnyű közlekedésű, biztonságos, minden külső hatástól megkímélt környezetben csak úgy suhanunk a mozgólépcsőkön és folyosókon egyik vásárlóhelyről a másikra.

Mégis a plázába való megérkezés pillanatától fogva, a kezdeti lelkesedés mellett, sokan éreznek egy nyomást. Érezni lehet, hogy bizonyos időn belül el kell hagyni ezt a teret. Túl sok minden történik, túl színes, túl fényes, túl intenzív a környezet hatása.

Nemrég egészen más élménnyel találkoztam egy cambridge-i bevásárlóközpontban. Nem éreztem bezártságot és azt sem, hogy rám nehezedik a tér. Mi lehet ez a nagy térhatásbeli különbség? Alapvetőn az az épített környezet és az itthoniak nem mások. Az egyénre tett hatásban mégis hatalmas a különbség.

A bevásárló központok környezetpszichológiai ambivalenciái c. tanulmány(Dull Andrea, Demetrovics Zsolt) hosszasan elemzi, milyen hatást gyakorolnak ránk ezek a speciális belsőépítészeti kialakítással rendelkező plázák. A tanulmány egyik bekezdése pontosan megmagyarázza, melyik az a környezetpszichológiai hatás, amit a megérkezéstől fogva érkezni lehet, és ami végül sokakat hirtelen távozásra késztet.

A szakemberek pihentető túlterhelés kifejezéssel határozzák meg a bevásárlóközpontok ezen furcsa kettősségét. Az előbb jellemzett kifejezetten mesterséges környezet lélektani szempontból kiszakít a mindennapi életedből, ez segít egy bizonyos típusú relaxációt. A tér másik jellemző tulajdonsága az, hogy gyönyörködtet. Rengeteg hatás ér minden pillanatban, fények, növények, szökőkút, a nagy tömeg nyüzsgése. Ez a furcsa kettősség jellemzi a lélektani hatásokat, megjelenik egy pihentető érzés mely a kiszakadásból fakad, de emellett jelen van az is hogy mentálisan nagyon gyorsan fáradunk el.

Azt gondolom ez a kettősség az, ami miatt egy általános bevásárló túra nálam, gyakran nem teljes sikerrel ér véget. A fentebb leírt eset általában azzal fejeződik be, hogy a pláza élménnyel való telítődés után hirtelen kijövök a levegőre és úgy döntök, majd legközelebb elintézem amiért jöttem.

Nézzük a cambridge-i bevásárlóközpont esetét! Miért tűnt az a tér hosszabban tolerálhatónak? A két képet összehasonlítva látjuk a hasonlóságokat. Középen hatalmas felülvilágító, e köré szervezett folyosók, innen nyíló boltok tömege, mindenfelé reklámok, növények, padok. A legtöbb bevásárlóközpont így épül fel.

Az egyik legfontosabb különbség, ami miatt más a térérzet ezen a két helyen az valószínűleg az előbb említett kötelező elemek intenzitásában van. A második képen egy jóval visszafogottabb épületbelsőt látunk. E miatt a visszafogottság miatt könnyebb befogadni, kevésbé fáraszt és terhel.

A másik, ami miatt kellemesebb a jobb oldali környezet az a léptéke és a különböző típusú terek aránya.

A pláza a városi térnek egy belső térré alakított változata. A jobb oldali „városi tér” sokkal emberibb léptékű. Kettő szintet sokkal könnyebb megérteni mint ötöt Könnyebb tájékozódni, könnyebb fizikailag bejárni, megismerni. Kevésbé kelti a végtelenség vagy az elveszettség érzését.

Van még egy szembetűnő különbség a két épület között. Mindkét fotón az épületnek azon részlete látható, ami a bevilágítást szolgálja. Jobb oldalon valóban nagy mennyiségű természetes fény ömlik be, a másik képen pedig abszolút a mesterséges fény uralja a teret.

Természetesen a fent leírt élmény és a tér ránk gyakorolt hatása a befogadó személyiségén, vagy aktuális lelki állapotán is múlik. Ti hol tudtok hatékonyabban és jó érzéssel vásárolni? Plázában, vásárlóutcában, vagy hagyjuk az egészet, éljenek a kis boltok szerte a városban? Lehet, hogy ami egyik embernek terhelően intenzív az a másiknak pezsdítő és motiváló környezet. Mégis általános támpont lehet egy kellemes környezet megalkotásánál az emberi lépték és a természetes elemek alkalmazása.

Inklúzív?

A szó jelentése belefoglalás, befogadás. A szakirodalom sokféleképpen alkamazza  az inklúzió kifejezést, általánosan, az integrált oktatás, az együttnevelés egy tovább fejlesztett formája az inklúzív oktatás. Az integrált oktatás azt a pedagógia módszert jelenti, amikor együtt oktatnak különböző társadalmi helyzetű, kulturális hovatartozású, illetve eltérő képességű tanulókat. Inklúzió esetén nemcsak együtt, egy tanteremben, egy közösségben oktatják a tanulókat, hanem egy valódi befogadó környezetet alakítanak ki. A gyerekek nem csak formálisan vannak egy közösségben, hanem egy speciálisan erre a célra kidolgozott pedagógia programnak köszönhetően együtt dolgoznak, esetenként közös csoportmunkában, esetenként egymástól függetlenül, de egymás munkáját ismereve, segítve.

Miért jó ez?

Egy heterogén, a valódi társadalmi környezetet modellező iskolában jó felnőni. A pedagógia módszer olyan módon kidolgozott, hogy ez minden gyerekből a lehető legtöbbet hozza ki zsenitől az értelmi fogyatékossággal élőkig. A lényeg a feladatok személyreszabása, egyéni értékelése. Bővebben, egy Magyarországon kidolgozott integrációt segítő programról, a H2O programról itt.

Egy ilyen közösségben nem alakul ki a tanulással szembe helyezkedő szubkultúra. Ott ahol nem csak a tanárok mutatják a „jó példát”, hanem az iskolatársak, barátok is, könnyebb beilleszkedni annak, aki más szociális háttérrel vagy képességekkel rendelkezik. 

Egy szegregált iskolában, ahol a fogyatékossággal élő gyerekek csak más hasonló problémákkal küzdő kortársakkal találkoznak, kialakul az „elvárás”, hogy  ők nem teljesítenek egy adott színt felett. Megdöbbentő a statisztika, mi szerint a Magyarországon élő siket emberek 60%-a írástudatlan. Ez az arány Olaszországban kevesebb, mint 10%, ők integráltan tanulnak.

Azért is jó ez az elképzelés, mert összességében olcsóbb. Kevesebb pénzbe kerül a tanárokat és az iskolákat felkészíteni az integrált/inklúzív oktatásra, mint külön intézményeket fenntartani a sajátos nevelési igényű gyerekeknek. E mellett az azonnali kölcségcsökkenés mellett, számottevő a program hosszú távú anyagi haszna. Bővebben az együttnevelésről az „Együttnevetünk, együtt nevelünk kampány” oldalán.

Miért érdekes ez az egész?

Anglia 2004-es kormányzati terve, hogy 2020-tól ők lesznek az az ország, ahol a világon legjobb felnőni. Ott lesz a lagjobb gyereknek lenni, beleértve bármilyen kulturális háttérrel vagy fogyatékossággal élő gyerekeket. Ez természetesen nagyon jó dolog, de a morális vagy etikai kérdésen túl egy hosszú távon megtérülő befektetés. Az ilyen inklúzív környezetben felnövő gyerekek nagyban hozzájárulnak egy egészséges társadalom kialakulásához.

Miért érdekes ez egy belsőépítésznek?

Nagy valószínűséggel a jövő iskolájának, óvodájának, játszóterének, de remélhetőleg a jövő munkahelyének is a sok egyéb szempont mellett, „inklúzív tereknek” kell majd lenniük. Olyan tereknek, amit bárki könnyen használ és jó érzi benne magát.

A belsőépítészeti tervezés nagyon fontos eszköze az empátia. Ahhoz, hogy valakinek az egyéniségéhez és életviteléhez a legalkalmasabb környezetet megalkossuk meg kell őt jól ismerni. Ha ez megvan, meg kell próbálni a bőrébe bújni, érezni a terekkel kapcsolatos érzéseit, gondolatait és elképzelni azt, milyen környezetben élne ő legszívesebben. Ez a feladat akkor is, ha iskoláról vagy óvodáról van szó. Milyen lehet az a tér, ahol ezek a kisgyerekek a legjobban tudnak játszani vagy tanulni? 

Néhány példa

Egy inklúzióra alkalmas épületben természetes, hogy nincs semmi fizikai akadálya egy mozgáskorlátozott ember közlekedésének. Az is természetes hogy a gyengén látókat, vakokat vagy siketeket különféle eszközök segítik a tájékozódásban.

Ezeken az alapvető tervezési kritériumokon túl, különösen nehéz feladat  fogyatékossággal élőknek tervezni. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek problémája a legtöbb esetben az érzékelés megváltozásából fakad. Ők másképpen érzékelik az őket körülvevő világot mint épp társaik. Van akinek egy olyan nesz, vagy fényviszony, amit más észre sem vesz, elviselhetetlenül zavaró lehet. Egy ilyen embernek a bőrébe bújni és érezni a környezettel kapcsolatos érzéseit, összetett feladat. 

Tanulmányok sokasága foglalkozik a sajátos nevelési igényű vagy érzékelési zavarokkal küszködöknek alkamas terek belsőépítészeti kialakításával. A részletek (itt, itt) nélkül itt van néhány alapelv.

Általában egy nyugodt biztonságos környezet kialakítása a cél. Ehhez tudnunk kell azt, mitől érzi magát a felhasználó nyugodtnak illetve biztonságban. Melyek azok az eszközök amivel ez a hatás elérhető.

Nagyon fontos a tér akusztikájának tervezése és igényes kialakítása. Meg kell akadályozni, hogy bármilyen hirtelen vagy váratlan hanghatás érje a bent tartózkodókat. Az ilyesmi bárkinek zavaró lehet, de inklúzív környezetben egy ilyen hatás következményei súlyosak. Meg kell kisérelni az egyéb külső ingerek csökkentését is, lehetőséget biztosítva a megynyugvásra.

A térérzékelést segítik a különböző vizuális kontrasztok. Fontos a különböző érzékszervekre ható elemek tudatos használata, a színek a fények és hangok mind téralakítás fontos eszközei.

A tájékozódás segítésére megoldás az épület jól megkülönböztett zónákra való tagolása, színek, diagrammok segítségével. Ilyen zónák lehetnek a nyitott és zártabb, vagy a csöndesebb illyetve zajosabb zónák megjelölése.

A különböző épületfizikai kritériumok, mint a hőmérsékletszabályozás, oxigénmennyiség szinten tartása fontosabb mint egy átlagos helyiségben.

Ezeken a nyers informáciokon túl egy példával szeretném bemutatni az inklúzív tervezéshez való hozzállás szellemiségét. A gyerekek számára a fejlődés egyik legfontosabb része hogy a szüleiktől való teljes függésből a függetlenség felé haladhanak. A függetlenség gyakorlásához olyan környezetet kell nekik biztosítani, ahol az egyéni érdeklédősükhöz és képességükhöz mérten tudanak válogatni a lehetőségek között, majd használni azt. Egy interaktív játék föző állomás tervezésénél kialakítottak több különböző mozgatható magasságú fözőfelületet és hozzá ugyancsak állítható magasságú székeket, hogy alkalmazkodni tudjon a gyerekek egyéni igényeihez és képességeihez. Az elképzelés lényege, hogy mindenki saját igénye és kedve szerint választja ki a játszásra alkalmas helyet magának. A tér alakalmas a különböző mozgáskoordinációs problémákkal élőktől az egészséges gyerekeken át mindenki időtöltésére, de soha sincsen megcimkézve, hogy kinek hova kell mennie. Nincs külön hely kerekesszékeseknek, vagy értelmi fogyatékosoknak, hanem egyszerűen mindenki azt választja, amit úgy érez hogy használni szeretne.

Fontos, hogy belsőépítész tervező nagy érzékenységgel forduljon a többi ember felé, ismerje meg személyiségüket, értse meg a közöttünk lévő különbségeket.  Azért akármennyire is szem előtt tartjuk a képesség és érzékelésbeli különbségeket,  gondoljunk arra is, hogy bármennyire is különbözünk egymástól, sok mindenben mindannyian egyformák vagyunk.